|
Hajónapló
A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekből, elemzésekből válogatunk.
Kommunikáció
|
Fáy Miklós, Népszabadság, 2005. december 31.
– Jó napot kívánok! – Üdvözlöm. Miben segíthetek?
– Angolul szeretnék tanulni. – Parancsoljon. Tanult már valaha valamilyen nyelvet?
– Csak az iskolában, oroszt. – Értem. Tehát teljesen kezdő?
– Teljesen. – Mennyi idős?
– Ötvenhárom múltam novemberben. – Hm.
– Probléma? – Dehogy. Iskolánkban a legfiatalabbtól a legidősebbig, ahogy mondani szoktuk, 5 és 105 között mindenki megtalálja a neki megfelelőt.
– Akkor pont középen vagyok. – Ahogy mondja. Megkérdezhetem mégis, hogy miért akar angolul tanulni?
– Tudja, taxisofőr vagyok... – És meg akarja értetni magát az utasokkal?
– Pontosan. – De hát ehhez nem kell iskolába járnia. Elég, ha megtanul néhány kifejezést. A taxi például angolul is taxi. Vagyis cab. Nemzetközi dolog, megértik úgyis, hogy taxi.
– És hogy mondják a nyugtát? – Receipt.
– Mint a recept. – Körülbelül. A köszönömöt biztosan tudja.
– Tudom. Az összeget meg kiírja a taxióra. Borravaló? – Tip.
– Ha van valami kívánsága az utasnak, hogy merre menjünk, akkor mit mondjak neki? – Mondja csak így, egyszerűen: which way.
– Which way. Menni fog. Úgyis utcaneveket válaszolnak majd, azt megértem. Nagyon vicces, amikor beülnek a turisták, és azt mondják, Keleti pu, meg Déli pu. Azt hiszik, azt úgy kell mondani. – Lényeg, hogy megértik egymást.
– Persze. – Akkor ennyi?
– Azt hiszem. Köszönöm. – Nincs mit.
– Ja, még valami. Majdnem elfelejtettem. Azt hogy mondják, hogy: a rohadt anyádat, ne türelmetlenkedj, nem látod, hogy dugó van mindenfelé? – Fuck your mother, be patient, there is a traffic jam everywhere.
– Hosszú. – Fölírom.
– Nagyon köszönöm. – Igazán nincs mit.
Fáy Miklós Kommunikáció, Népszabadság, 2005. december 31.
|
|
|